"Tévelygők" [antikvár]

Midőn az evangéliumi mozgalom hazánkban az Északnyugati Felvidéket elérte és megelevenítő erejét éreztetni kezdte megindult a küzdelem a meglevő szomorú társadalmi és erkölcsi viszonyok ellen. Másrészt viszont a mozgalom az egyházak közönyével vagy ellenséges állásfoglalásával is szemben találta magát. A néhány felébredt, magasabbrendű élet után vágyó szegény emberre a »bludári« (tévelygő, szektáskodó - innen elbeszélésünk címe is) nevet sütötték és nyiltan megvetették, üldözték őket. Ez a szomorú tény indította a nemesszívű papleányt, Roy Krisztinát, arra, hogy az előttünk fekvő elbeszélését megírja. Szándéka nem az volt, hogy támadó harcot indítson, hanem, hogy az igazságot az ellene intézett igazságtalan támadások ellen megvédje és az előítélettől mentes olvasót odaállítsa a kérdés elé: vajjon melyik oldalon állott Krisztus? Az elbeszélésben elénk tárt viszonyok leírása a valóságos életből vett tényeken alapszik. A főhős egy még ma is áldott-életű evangélista. A történet romantikus színezését az ihletett tollú szerzőnek köszönheti, kinek könyvei hazánkban is már sokak áldására szolgáltak. E könyv kiadásánál is ez a vágy vezet bennünket: vajha sokan megismernék és átélnék azt a boldogságot, melyet Jézus a tölgyesvölgyi »tévelygőknek« adott és ma is mindenkinek, aki Hozzá jő, hogy Véle járva haladjon szebb, boldogabb jövő felé, készséggel megad. A FORDÍTÓ.