Téves kapcsolás [antikvár]

Szöszi megérkezett. Pirosan, lányos frissességgel toppant be a vendéglőbe s azonnal a kasszához sietett, ahol az édesanyja ült. - Kézcsókom, mamuka. - No, bevásároltál, szívem? - kérdezte becéző mosollyal a mama. - Hát nagynehezen. Nagy a drágulás, alig kapni valamit - mutatta csomagjait a leány. - Ez a háború mindent tönkretesz. A kereskedők eldugják a holmit, nem szívesen adnak el. Ki látott már ilyent? - Majd csak vége lesz, egyszer, fiacskám. Mi már átestünk egy világháborún, igaz, hogy az csak négy évig sanyargatott bennünket. Szöszi levette a kalapját. - Most azonban eredj fel a lakásba, mama, éppen eleget ültdögéltél itt. Én addig a munkát átveszem helyetted. - Jól van, szívem, úgyis be kell néznem a konyhába. Apád túlzott kedvességgel néha kétszeres adagot mér ki a menűben, így pedig koldusbotra jutunk. A csomagjaidat majd küldd fel a kézilánnyal, aztán kettőkor visszajövök ebédelni. Szervusz, vigyázz mindenre! Borbás Jánosné, a Tarka abrosz vendéglő tulajdonosának felesége kihámozta terebélyes testét a kasszából és ment a konyhába, körülnézni. Idáig nem sok dolga akadt: betévedt soffőröknek, néhány szomjas futóvendégnek és a szomszédos lakatosárúgyár átszaladó munkásainak blokkolta a kisfröccsöt, a pohár sört és a féldeci törkölyt. Dél már lemúlt, ilyenkor szoktak beszállingózni a törzsvendégek: indult az üzem. Egyelőre azonban csend volt.