Thais [antikvár]

Részlet a könyvből: Ebben az időben remeték népesítették be a sivatagot. A Nílus két partján e magányosok mindenfelé megszámlálhatatlan sok kunyhót építettek faágakból és agyagból; a kunyhók nem álltak messze egymástól, úgyhogy lakóik elszigetelten élhettek és mégis egymás segítségére siethettek szükség esetén. Itt-ott a kereszt jelével díszített; templomok emelkedtek a kunyhók fölé, ezekhez járultak a szerzetesek ünnepnapokon, hogy jelen legyenek a hittitkok ünneplésénél és részesedjenek a szentségekben. Akadtak a folyó partján házak is, amelyekben a cenobiták, mindegyikük külön keskeny cellájába zárkózva, együtt éltek, de csak azért, hogy annál jobban élvezzék a magányosságot. Remeték és cenobiták egyaránt önmegtagadást gyakoroltak, napnyugta előtt nem vettek magukhoz táplálékot és vacsorájuk akkor is csak kenyérből állt, amelyet egy kis sóval és izsóppal fűszereztek. Egyesek mélyebben belehatoltak a homoksivatakba, egy barlangban vagy sírboltban ütöttek tanyát és még magányosabb életet éltek.