Thais [antikvár]

Részlet a könyvből: A LÓTUSZVIRÁG. Abban az időben a sivatag még remetékkel volt népes. A Nílus mindkét partján megszámlálhatatlan sokaságú kunyhó sorakozott egymás mellé kisebb-nagyobb távolságban, agyagból és fagallyakból épített kalibák, melyekben kiki elkülönülten, magányosan éldegélhetett és szükség esetén mégis segíthetett szomszédján. Itt-ott templomok emelkedtek a kunyhók serege fölé, csúcsukon a kereszt jelével és a fogadalmasok ünnepnapokon itt gyülekeztek össze, hogy megáldozzanak és a szentségekben részesedjenek. Ott voltak közvetlenül a folyó partján azok a házak is, melyek lakói, a cenobiták, elzárkózva külön szűk celláikba, csak azért sereglettek egybe, hogy annál teljesebben élvezzék a magányosságot. Az anachoréták épúgy, mint a cenobiták önmegtartóztatásban éltek. Táplálékot csak naplemente után vettek magukhoz. Csupasz kenyeret ettek kevés sóval és izsóppal. Egy páran beásták magukat a pusztaság homokjába, vagy barlangokul üres kősírokban rendezték be menedéküket és még különösebb életet éltek.