TharnType Story 2. [antikvár]

Tízenhatodik fejezetEgyszer nem elégEsteledik. A szikrázó délutáni nap lassan lebukik a horizonton, és mögötte sötétbe borul a tükörsima ég, akár egy színpad díszlete a következő felvonás előtt. Elsőnek színre lép a mosolygó hold, majd egymás után a csillagok, mint a lámpák egy hatalmas toronyház ablakaiban.Tharn és Type szobája a kollégium tornyában (a Torony, ahogy a lakói hívják) egy halk kattanással fényárba borul. A két fiú szenvedélyes együttléte után a szobában még tompán lüktet a fülledt levegő, de egyikük már szorgosan takarít.-Nem gondolod, hogy segíthetnél egy kicsit? - zsörtölődik Tharn, miközben a tisztára törölt matracot nyögve visszaemeli az ágyra, és nekilát visszahúzni rá a lepedőt.Szobatársa, Type, aki eddig mozdulatlanul feküdt a saját ágyán bokszeralsóban és atlétatrikóban, erre hirtelen felegyenesedik. Fájdalmas fintorral az arcán felhúzza a lábát, mintha egy éles sziklára ült volna, és kezében egy üveg vízzel bámul maga elé. Felkelni sincs kedve, nemhogy segíteni.-Előbb megerőszakolsz, aztán elvárod, hogy segítsek takarítani? - kérdezi méltatlankodva, és elgyötört ábrázattal a társára pillant.t ,