Theodóra [antikvár]

A megérkezés.Juniusi reggel volt. Andreasz Konstantinápoly napsütötte utcáit járta, ezernyi tarka rongyszinfoltjai között.Megérkezése óta egyik meglepetés a másik után érte. Athénhoz szokott szemét megzavarta az uj Bizánc tobzódása, Minden utcasarkon a régi házak ujabb tömkelege nyilt előtte. Ezek közt az okker- vagy cinóberszinü faházak között hol itt emelkedett ki egy-egy márványpalota festett homlokzata, hol ott egy-egy templomkupola, agát-, topáz- vagy lazurkőkeresztjével. Az első pillanatban szemébe ötlött, hogy itt a Keleten a szépséget nem a vonalakban keresik, hanem a szinekben, nem a finom választékosságban, hanem a káprázatos pompában.Kora reggel érkezett hajón. A Propontiszon már messziről olyannak látta a várost, mint egy óriási, tarka, mérges virágot.De amint most a félsziget fordulójánál elébük tárult a Boszporusz bejárata, a fiatalember nem küzdhette le csodálatát. Ott volt előtte a császári palota hatalmas épülettömege: kápolnák, paloták, kaszárnyák, lépcsők, terraszok szines márványa a magas falak gyürüjén belül. És közöttük citromfák, cédrusok és oleánderok viruló csokrai lehelték illatukat a tenger felé. Az ifju görög kegyelmet kért...