Théodora I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: Gyönyörü juniusi reggel volt, mikor Andreas végighaladt Konstantinápoly napsütötte utcáin. Mióta a fiatalember partra szállt, egyik meglepetésből a másikba esett. Az új Bizánc mesés fényűzése szinte elvakította. A karmazsinvörösre és okersárgára festett régi házak között gazdagon aranyozott márványpaloták és hatalmas templomok emelkedtek, melyeknek kupoláin úgy ragyogott a kereszt, mintha drágakövekkel, agáttal, topázzal vagy lapis lazulival lett volna kirakva. - Ezek a keletiek a színekben gyönyörködnek, nem pedig a nemes vonalakban. A pompát és fényt többre becsülik az igazi szépnél, - gondolta magában az athéni ifju. Mikor reggel a hajón, mely őt Görögországból hozta, a város felé közeledett, úgy tünt föl néki Konstantinápoly, mint egy mérges növénynek óriás, rikító színű virága...