Thora van Deken [antikvár]

Egy esős őszi este két paraszt ült egy kis keletjüt állomás várótermének fapadján s várta a legközelebbi vonatot. Pipájuk füstje hosszu csikókban nyúlt föl a nedveshideg levegőbe s álmos felhővé sürüdött a mennyezet petróleumlámpája körül. Olykor egyik is, másik is szóba keritett egy haldoklót. Névszerint Engelstoft földbirtokost, a környék első személyiségét, Sofiehöj urát és egy nagy csomó értékpapír tulajdonosát. Ez az ember évek óta bőséges tárgyakat kinált a környékbeli pletykának. Tizennyolcévi házasság után elvált feleségétől s eljegyzett egy egész fiatal, alacsony polgári származású, de ritka szép lányt, a mezővárosi reáliskola igazgatójának húgát. Az eset kapcsán számos kemény ítélet hangzott el a földbirtokos ellen. De a hivatalos fölzúdulások mellett általában sok igaz örömet keltett ez a fordulat. Engelstoftné éppenséggel nem hódította meg a környékbeli sziveket. Sokan valóságos szörnyeteget láttak benne...