Tiltott éden [antikvár]

ElőszóA világ összeomlott, a járványként elharapódzó tömeggyilkosság-sorozat megtizedelte az emberiséget. A végzetes folyamat tulajdonképpen elkerülhetetlen volt, mert az ember már sokkal a téboly kirobbanása előtt olyan mértékben rombolta életterét, hogy a Föld rohamosan csökkenő javainak megkaparintására más eszköze, mint felebarátjának lemészárlása, nem maradt. Az újkor és a legújabb kor során egyre gyorsuló ipari és mezőgazdasági fejlődés elvakította az embert. Olyan javakat állított elő egyre fokozódóbb mértékben, amelyekre semmi szüksége nem volt, a természet kincseit egyre nagyobb és egyre őrültebb tempóban használta fel. Mindez a katasztrófa felé vezetett, de ezt nem látta be, és mire felocsúdott, már késő volt. Addigra a termőföld nagy része már sivatag lett, másik hányadát azok a nukleáris és biológiai fegyverek tették meg-művelhetetlenné, amelyeket a 21. század derekán kirobbant vallásháború során vetettek be a végső győzelemért folyó harcban. A levegő már az előző évszázad során elszennyeződött. Később kiapadtak, vagy megfertőződtek az édesvízi források. Brazília, Közép-Afrika és Indonézia őserdőit kivágták, a tengerek állatvilágát a rablóhalászat, a szárazföldekét az életterek elrablása tizedelte meg. A fennmaradt töredékekért, a megélhetéshez szükséges élelemért folyó harcban az emberiség négyötöd része elpusztult. A túlélők része a nyomorúság, a mindennapi kenyérért folyó küzdelem és a rablóktól, gyilkosoktól való félelem lett. Mindettől az emberiség egy parányi töredéke tudott csak megmenekülni, de ez a csoport oda, arra a picinyke helyre, ahol magának elfogadható életfeltételeket teremtett, senkit sem engedett be. Saját, emberi módon való7