Tisztítótűz [antikvár]

Részlet a könyvből: Fiatal férfi lépett a szoba ablakához s lenézett az utcára. Bizonytalan várakozás feszültsége merevítette ajkait, amelyek azonban csakhamar elernyedtek. Odakinn semmit sem lehetett látni. Szürke, poros délutáni levegő ülte meg az utcákat, a házak egyhangúan, egyenes sorban futottak az utca két oldalán, lecsavart fényű gázlámpák kísérték őket, elvesztek az alkonyi távolban, mint halott katonáik, akik fejnélkül, egyenesen, feszes testtartással masíroznak. Egy asszony főzelékeskosárral a karján lassan elvánszorgott a kapu előtt. Egy félkarú postás haladt el az ablak előtt és nem hozott levelet. Gyerekek játszadoztak, az egyik keservesen sírt. Egy autó fordult be a sarkon, hangosan tülkölt, tovagördült, nem állt meg. Néhány házzal odébb az egyik balkonon még néhány muskátli virított s azzal vége is volt mindennek. Nem történt semmi. A fiatal férfi sóhajtva elfordult az ablaktól és visszament a szoba belsejébe. - Bizony, nem történik semmi - gondolta magában bizonytalanul. Úgy tűnt föl neki, mintha ez az egy mondat magábafoglalná azt a konok reménytelenséget, amelyben hónapok óta él. Szobájában is ugyanez a dohos mozdulatlanság terjengett.