Bővebb ismertető
Titánok - részlet a műből:
Mandulavágású szemét a kémcsőre függesztette s komor figyelemmel vizsgálta a reakciót. Szeme rideg és változatlan volt, mint a jégdarab. Most megmozdult gépiesen s a papirlapra följegyzett valami képletet. Aztán helyére állította a kémcsövet és maga elé nézett merően. Úgy állt az asztala mögött, mint valami sárga nipp.
- Min töpreng, Mutsuhito Dsain? - kérdezte Overton, a másik asszisztens. - Nem sikerült?
- De igen, - rezzent föl a japán. - Csak arra gondoltam, hogy a virágok most nyilnak hazámban...
Valami méla mosoly suhant át vértelen, sárga képén, tekintete álmatagon omlott el a távolon; a gyárkémények irdatlan füstje lassan ringott tova az ég azurján napkelet felé.
- Szép lehet ott ilyenkor, - szólt Overton. - De isten tudja, engem a legszebb kép is csak egy pillanatig tud gyönyörködtetni. Hiszen ami szép, az oly természetes. Egy tudományos képlet vagy valami kémiai titok inkább érdekel...