Bővebb ismertető
Az oldalsó lapélen és pár oldalán kisebb beázási folt található.
...Az elején, vagyis eredetileg egy gyerekről akartam írni. Azokból a néhol máig tartó "ötvenes évekből". Nem magamról mégsem, s nem is úgy, hogy több kiskorúból rakom össze az egyes szám első személyű hőst. Inkább úgy, mintha én magam lettem volna egyszerre több gyerek. Visszatekintve, így is látom a dolgot. Ha másként nem , tájak szerint változó alakban - ez eléggé pikáns is, nem igaz? Néprajzban járatosak gondoljanak az elcserélt gyerekekre. Munka közben, ahogy igyekeztem érzékeltetni - nem leírni! - egy régi, ráadásul számomra most már földrajzilag is távoli világ két részletét, egy napon rádöbbentem: nincs benne egyetlen szép ember! Mármint a történetemben. Miközben az életemben voltak szép emberek, biztosan. Még jók is. Stb. Másként nem lennék itt, nem írnám róluk ezt a rút mesét. Közel két éven át aztán törtem a fejemet, két derűs gyerekkönyvre valót összegondoltam az emlékeimből, remek alakokról és helyzetekről - de egyik sem illett bele. ez egy más - vagy csak másik - mese, úgy látszik, és vállalnom kell úgy, ahogyan van, ha már megcsináltam magamnak. Ha engem is belekényszerítettek a történetbe azok a "titkos fegyverek", melyekről egyfolytában beszélek. - Ezt aztán elfogadtam, ha nem is nyugodtam meg benne. Végül, ezzel egy időben, arra is rájöttem, hogy ez a furcsa módon szimmetrikusra - összehajtható könyv formájúra -sikeredett történet valójában nem egy gyerekről szól, hanem a kurvákról. Azokról a szép, jó, tisztességes stb. emberekről, akik kénytelenek voltak eladni, megcsúfolni, megcsonkítani magukat stb. Hadd ne magyarázzam tovább. Budapest, 1987. Gyereknapon Csiki László
1944-ben született, Sepsiszentgyörgyön. 1967-ben végzett a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar–román szakán.
1968 és 1971 közt a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör című hetilapnál volt riporter. 1971 és 1980 között a Kriterion Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott Bukarestben, majd Kolozsvárott. 1980-tól két esztendőn rovastvezetője volt az Utunk című irodalmi hetilapnak. 1984 óta élt Magyarországon, ekkor a Magvetőnél lett szerkesztő, és ezt a pozíciót töltötte be egészen 1989-ig. Ezt követően egy éven át a Magyar Napló versszerkesztője volt. 1991 óta alkotott szabadfoglalkozású íróként, valamint a Budapest Filmstúdiónál dramaturgoskodott. Több színművét, rádiójátékát mutatták be, rendszeresen közölt műkritikákat is. 2008. október 2-án hunyt el, Ajakír című, utolsó regénye megjelenésének hetén.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Kirakat (1981), Kísértethajók - válogatott és új versek (1986), Álkulcsok - színjátékok (1986), Titkos fegyverek (1988), Elhallgatások (1989), Titkos fegyverek - A céda nyúl - Adam Adam (három regény, 1990), Remény (2002), Ajakír (2008)
Díjai
A Román Írószövetség Prózadíja (1977), SZOT-díj (1985), Füst Milán-jutalom (1987), A Jövő Irodalmáért Díj (1988), József Attila-díj (1990), A kolozsvári Magyar Színház Drámapályázatának díja (1992), Az EURÓPA 1968 pályázat díja (1993), Kortárs-díj (1993), A Magyar Honvédség és a Magyar Írószövetség irodalmi pályázatának nívódíja (1994), Az MTI-PRESS tárcapályázatának különdíja (1994), Déry Tibor-jutalom (1997), Bezerédj-díj (1999), Tiszatáj-díj (2002), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2004), Salvatore Quasimodo-emlékdíj (2006)