Titkos veszedelmek [antikvár]

Részlet: "Délelőtt esett s attól olyan kellemes hűvösre fordult a meleg nyári idő, hogy Vágh Tibor ebéd után így szólt a fiához: - No, lurkó, nyergeltess, - gyere velem a gazdaságba. A gyerek, aki alig múlhatott tizenkét esztendős, nagyot ugrott örömében. Nyiffant is hozzá, úgy szaladt kifelé. Az ajtóból csókot intett vissza. Vágh egyedül maradt a feleségével a virágos verandán, ahol az asztalon még ott volt a feketekávés csésze, a házigazda külön jussának a jeléül. - Azután nekem vigyázzon arra a gyerekre, - mondta Vághné, azzal a nyugalommal, amiben benne volt, hogy esze ágában sincs a félelem; de azért az ilyen figyelmeztetés sohasem árt. Mialatt ezt mondta, akkor is az újságjába merült. Halvány szép arcát körülfolyta a haja, amely, most, az árnyékban, sötétes volt, holott a napsugártól aranyfényben szokott ragyogni..."