Titokzatos felelet [antikvár]

Részlet a könyvből: Amikor Judith tizennyolcéves lett, egyszer csak látta, hogy a szomszéd ház, mely évekig üresen állott, újból éledni kezd. Kertészek kaszálták a fűvet naphosszat és hengerelték a teniszpályát; tulipánt és nefelejcset ültettek a kőurnákba, amik a pázsit szélét díszítették a folyóparton. A repkény hosszú csápjait letépték az ablakokról s a szürke kőhomlokzatot tatarozták, szépítették. Ahogy a redőnyök fölszaladtak s az ismerős ovális tükörhátak föltűntek a hálószobaablakokban, úgy festett az egész, mintha a ház hosszú elhagyottsága igaz se lett volna s a szomszéd gyerekek még mindig itt lennének a nagyanyjuknál - ezek a titokzatos és érdekes gyerekek, akik örökösen jöttek-mentek, és mind unokatestvérek voltak két fivért kivéve, és mind csupa fiú, csak egy lány; s akik az őszibarackfáról átugráltak Judithék kertjébe, hogy uzsonnára vagy bujócskához hívják. Pedig a valóság egészen máskép fest most. A nagymama még akkor meghalt, amikor megtudta, hogy Charlie elesett. Ő volt a kedvence, a mindene. Általános meglepetésre elvette a kis Mariellát, amikor mindketten tizenkilencévesek voltak s ő már épp a frontra készült. El is esett nemsokára, s néhány hónappal később Mariellának kisbabája született...