Tiz deka boldogság [antikvár]

Itt ülök ingujjban az íróasztal előtt és embereket fogok teremteni. Nagy könnyelműség! Már úgy értem ingujjban üldögélni, amikor odakint csak egy pillanatra mutatta meg hamiskás képét a tavasz, de a munka szent láza hevít. (Embereket teremteni nem nagy dolog, ha nem tetszik, legfeljebb agyoncsapja őket az ember.) Életek és sorsok kavarognak bennem. A beszéd is lassú, az írás pedig két mankóval biceg csak nyomában és nem ismeri a futás gyönyörűségét. Boldogok, akiknek az Isten egy kis fantáziát adott, hogy könnyen megvigasztalódjanak. A képzelet világában örök a boldogság és ismeretlen a bánat. Ha akarod, télen is nyár van és ősszel is nyílnak a virágok; egészséges a beteg, gazdag a szegény és fiatal az öreg. Egy egész világot teremthetsz magadnak, amelynek megfelebbezhetetlen Ura és Teremtője vagy. Törvényeket alkotsz és törvényeket bontasz. Mennyivel különb a valóság az álomnál?