Tíz nap a fáraók földjén [antikvár]

Kölycikkorom óta álmaim közé tartozott, hogy délszaki tájakra utazhassam, egzotikus emberek közé. Különösen vonzott a fekete földrész, Afrika. Pécsi diák koromban, amikor már biztos voltam papi hivatásomban, ismételten gondoltam arra, hogy valahol az afrikai missziókban fogom szolgálni Istent és a lelkek megmentésének ügyét. Nem sikerült. Szolgáltam ugyan lelki tekintetben Afnkával vetekedő tájakon, ám ezek messze estek egzotikus jelleg tekintetében elképzeléseimtől. Megettem már kenyerem javát, és elmúlt életemből hat évtized, mire teljesedett a vágy: Afrika földjére léphettem! Egy januári napon beállított hozzám egykori veszprémi principálisom, dr. Szemes József pápai káplán ez idő szerint balatonkeresztúri plébános és a marcali esp. kerület esperese. Előállt egy ajánlattal: Nem volna-e kedvem az ő társaságában Egyiptomba utazni? - A budapesti Cooptourist szervez október hónapra két csoportos kirándulást a Nílus völgyébe. O az első, október 19-től 30-ig tartó turnusra gondolt benevezni. Mindszentek ünnepére, amikor minden papnak otthon a helye, már meg is jönnénk. -S milyen jó volna, ha ketten volnánk együtt papok! Misézni is tudnánk mindennap. Könnyű Katót táncba vinni! - tartja a közmondás. Rövid habozás után döntöttem, hogy megyek. Legalább egy csücskét meglátom Afrikának! Az egy kissé aggasztott, hogy a Budapest és Kairó közti 2250 kilométeres távolságot repülőgépen kell megtennünk. Még sohasem repültem, és azt hallottam, hogy a szívbajosok nehezen viseUk el a légi utazást. A közeknúltban egykori centralista kispaptársam, dr. Pataki László szombathelyi kanonok is ráfizetett. Hozzám hasonlóan a szívével bajlódott, mégis repülőgépen utazott Franciaországba. Útközben rosszul lett, a reptérről egyenesen a kórházba kellett vinni. Ott halt meg Lourdesban, a szép Máriakegyhelyen! (Holttestét hazahozták, hazai földbe temették.) Mégis az utazás mellett döntöttem. Eletemhez nem túlságosan ragaszkodom, hiszen semmit sem veszitek, ha fel kell cserélnem az -3-