Tíz perc [antikvár]

Részlet a 15. oldalról: Ezen a tavaszon Frédi sokat gondolt régi és még régebbi tavaszokra. Vagy talán az egyetlen, igazi nagy tavaszra gondolt, az ifjúságra, mely olyan gyorsan és alaposan fogyott el, mint a havi fizetés a gavallér zsebéből, vacsora után. Igen, Frédi elköltötte ifjúságát, - vén volt már, ki tudja, hány esztendős, - elköltötte, elverte könnyed, kacskaringós, úri mozdulatokkal. Elszállt az ifjúság, anélkül, hogy megfejtette volna titkát. Pedig milyen mohón, lázasan kutatta a titkot, napokon és éjszakákon keresztül, mindenütt, mindenben és mindenkiben. Talán a végtelenség az ifjúság titka, - gondolta nyugtalanul. Mert az ifjúság végtelen, az élet ellenben mulandó.