Tizenhárom huszár [antikvár]

FEGYELMEZÉS A fehérvári huszárlaktanya udvarán sugárzott a májusi korareggel. Enyhe szél fújt; távoli akácok illatát hozta magával. A hatalmas tölgyfakaput éppen most zárták be a gyakorlatra kivonult századok után; úgy nyikorgott és csörgött rozsdás eresztékeivel és záraival, mint mázsás bilincsek a gályarabok lábán. A baloldali épületek ablakai piros és sárga fényekkel tükrözték vissza a reggeli nap játékos sugarait, a jobboldali épületek ablaküvegeire a bodros bárányfelhők halvány árnyai rajzolódtak. Az udvar közepén halálos csendben állt a második svadron. Olyan volt a vigyázzba dermedt huszárok sora, mintha nem is emberek, de mozdulatlan gépek meredtek volna szembe AntalíFy őrmesterrel. Jó húsz perce álltak már így s velük szemben az őrmester. Tekintetével szúrósan fürkészte őket, hogy a legkisebb moccanásra lecsapjon rájuk. Az udvar sarkában Lehmann kapitány, a svadron parancsnoka ült egy széken, kardját keresztbevetett lába közé fogta, sapkáját tarkójára tolta és cigarettázott. Arcáról lerítt a megelégedés; láthatóan tetszettek neki az őrmester fegyelmező gyakorlatai. Mellette egy fiatal főhadnagy állt, Petróczy Miklós, aki ideges mozdulattal nyitotta ki zubbonya gallérjának legfelső gombját. Az őrmester ordított, ahogy csak a száján kifért. Az ablakok is megzörrentek ijedtükben. 1* 3