Tizenkét szék [antikvár]

1. BEZENCSUK ÉS A „NIMFÁK' N. járási székhelyen annyi volt a fodrászüzlet és a temetkezési vállalat, hogy úgy tűnt föl, mintha a város lakosai kizárólag azért születnének, hogy megborotválkozzanak, megnyiratkozzanak, hajszesszel fejet mossanak, s aztán tüstént meg is haljanak. Valójában azonban N. járási székhelyen meglehetősen ritkán születtek, borotválkoztak és haltak meg az emberek, N.-ben az élet rendkívül csendes volt, A mámorító őszi estéken a sár antracitként csillogott a holdfényben, és a város fiatalsága oly hevesen csapta a szelet a községi alkalmazottak szakszervezeti bizottsága titkárnőjének, hogy a tagdíjak beszedésére sem hagyott neki időt. A szerelem és halál kérdései nem izgatták Ippolit Matvejevics Vorobjanyinovot, jóllehet szolgálatából kifolyólag éppen ezeket a kérdéseket intézte mindennap, reggel kilenctől, félórai ebédszünettel, délután ötig. Reggelenként megivott egy pohár forró tejet, melyet Klavgyija Ivanovna szolgált fel neki, és félhomályos házikójából kilépett a csodálatos tavaszi fényben fürdő, széles Gubernszkij elvtárs utcára. Kellemes utca volt ez, amilyent csak járási székhelyeken találhat az ember. Bal kéz felől, vízzöld hullámos ablakok mögött a „Nimfa" temetkezési vállalat koporsói ezüstlöttek. Jobbról, kihullt gittelésű, apró ablakok mögül komoran kandikáltak ki Bezencsuk koporsógyártó poros és sivár tölgyfa remekművei. Távolabb „Pierre és Konsztantyin fodrászmester" ígért üzletfeleinek „körömápolást és ondolálást otthon is". Még messzebb állt a szálloda, szintén borbélyüzlettel, ezen is túl pedig, nagy, beépítetlen téren, egy szalmasárga borjú nyaldosott szelíden valami megrozsdásodott cégtáblát, amely a következő szöveggel támaszkodott a magányosan búslakodó kapuhoz : „TESSÉK BESÉTÁLNI" temetkezési iroda