Tizenkét szék [antikvár]

Előzéklapjai meghajlottak.
A világirodalom egy névvé összeforrt, álnéven író szerzőpáros, Ilf-Petrov egy szatirikus művel, a Tizenkét székkel (1928) vált ismertté. A művet eredetileg trilógiának tervezték, de a második kötet, az Aranyborjú megjelenése után már nem folytatták.A regényt a szovjet rendszer paródiájaként olvasta a kelet-európai közönség, mi magyarok mar 1934-től; ekkor jelent meg ugyanis először Gellért Hugó kitűnő fordításában. A Tizenkét szék kalandregény, melyben egy bútorgarnitúra egyik darabjába rejtett drágakövek után folyik a hajsza, amit a két üzlettárs, Vorobjanov, a "nemesi marsall" és Osztap Bender, a minden hájjal megkent, nagystílű szélhámos folytat. A székek egy árverésen szanaszét szóródnak a Szovjetunió területén, és a székek keresése szolgál ürügyül a szovjet valóság karikatúraszerű bemutatására: bürokraták, kisvárosi összeesküvők, férjfogó özvegy, parazita értelmiségi, hivatalnokok, kispolgárok, társbérletek és egy eldugott kis város egész sakkozó kollektívája. A szerzők kifogyhatatlan leleménnyel teremtenek harsány nevetésre ingerlő helyzeteket melyek a korszak szatírájává emeli a regényt.