Tizenötéves feleség... [antikvár]

Részlet a könyvből: "Valóság és mese A gyermek felült az ágyban és szemeit a sötétségen keresztül, a szomszéd szoba ajtóhasadékán átszűrődő fényre meresztette. Szíve vadul kalapált beesett, sovány kis melle alatt és két gyenge, vértelen kezecskéje görcsösen szorította a rózsaszínű flanelltakarót. Ebben a pillanatban a szomszéd szobában egy súlyos ököl dobbant az asztalra. A gyermek megremegett és arca belesápadt a rémületbe. - Nem az enyémek! - zúgott feléje az apja hangja - Fattyúhajtás mind... A legidősebb, az... az a te bálványod - és rekedten felnevetett - éppen úgy, mint a legkisebb. De megállj! Egyszer egy napon, ha nagyon elég lesz már, vagy megfojtalak, vagy kiszórlak az út közepére valamennyieteket. És a nehéz ököl újra ledobbant és a kemény, csizmás léptek alatt megcsikordult a fenyőpadló. Egy pillanatig nem hallatszott semmi, csak a keményen dobbanó férfilépések és a gyermeknek rémülettől súlyossá vált lélekzése, ami szinte sípolva tört utat ajkai között. A másik pillanatban azonban az anyja hangja csattant fel és ez a kemény, éles hang, mint kihúzott acélpenge vágta keresztül a pillanatnyi csendességet."