Ítélet előtt [antikvár]

Védőborítója hiányzik.
„Tíz-tizenöt ​éves hagyományos elbeszéléseket írtam, Kosztolányi és Déry Tibor zászlaja alatt – vallja Sükösd Mihály. -Ma teherbíróbbnak érzem a műfajtalan műfajt, a vallomásból, narrációból, valódi és képzelt dokumentumokból, fantáziából elegyült, a magyar múltig visszahátráló és a jövőküszöbéig előremerészkedő szöveget.” De míg a módszerbeli törekvések változnak a kötet írásaiban, a témakör szinte makacsul azonos. A hagyományosabb módszereket követő és az elbeszélésben a különböző elemeket szabadabban társító Sükösd Mihályt ugyanazok a kérdések izgatják, fogalalkoztatják írói indulásától napjainkig. Mindenekelőtt a magyar történelmi és társadalmi változások kérdései. A második világháború, az ötvenes évek, ötvenhat, az ocsúdás, a konszolidáció kiteljesedése, a változások új jelenségei, az ifjúság magatartása, helyzete és lélekállapota, a szocialista és a nyugati életforma különbségei. A Cserépposta dokumentum-stílusú írói „helyzetjelentés” Budapest ostromállapotáról. A Vallomás főfigurája egy háborús bűnös katonatiszt lánya, akinek már semmi kapcsolata sincs apja letűnt világával, s akire nyomasztóan és tragikusan nehezedik a számára egyre idegenebb örökség. Az Ólomketrec 1956-ot idézi, egy múzeum világában mutatja be a gerinctelen figurák erkölcsi önkívületének jeleneteit és módozatait. Az Ítélet előtt-ben Sükösd Mihály egy kivételes tehetségű fiatalember tragédiájának okait kutatja (a fiatalember 1956-ban kétségbeesetten disszidál, majd a külföldi otthontalanságban – életét és értelmét és célját elveszítve – öngyilkos lesz), s egy gyakorló főügyész dilemmáját teszi átélhetővé. Az Útközben egy magyar újságíróturista külföldi élményeit sűríti a műfaj kereteibe, érzékeltetve az elembertelenedett, elgépiesedett világ atmoszféráját, a magányt, s a hazavágyódást -és felelevenítve azt a világnézeti vitát, melyet az újságíró ifjúságra nagy tekintélyével, egy idős filozófussal folytat. A kötet Sükösd Mihály válogatott elbeszéléseit tartalmazza.