Tolakodó érzelmek [antikvár]

EgyA félhomályos, keskeny bár a kristályterem egyik oldalát foglalta el. Kat Hamilton a távolabbi végénél ült, már a negyedik gin-tonikot iszogatta, és közben azt kívánta, bár el tudna onnan tűnni, akár egy falon átlibegő kísértet. Az alkalmi ruha kényelmetlenül szorította. A temetés óta csak hétköznapi holmikat hordott; ha rossz napja volt, egész nap pizsamában mászkált. Ezen az estén úgy érezte magát a fekete kisestélyi-ben, mintha vastag gyapjúpulóvert húzott volna napégette bőrére.A férje, Scott már kétszer feléje kanyarodott, beleivott a nő koktéljába, és közben a termet fürkészte. Meg sem kísérelte behívni a feleségét a csillogó kristályterembe, tudta, mi lenne rá a válasz. Aznap este Scott a Los Angeles-i Pro Bono Díj várományosaként érkezett. Sikeres tárgyalásai eredményeként bérbeadási szerződést írtak alá egy menedékház számára, amelyet egy helyi pap és néhány, jó útra tért bandatag tartott fenn. Kat először nem akart eljönni.-Csak egy órára, édes.-Miért? A többiek észre sem veszik, ha nem vagyok ott.-Nem az üzleti partnereim kedvéért, hanem azokért a gyerekekért.-A gyerekekért?