Tolvajok kertje [antikvár]

Kötése sérült. Tábláinak szélei sérültek, kopottasak.
A ​"Tolvajok Kertje": Németország amerikai zónája 1945-46-ban Hitler bukása után ebben a „Negyedik Birodalom”-ban, a bajor Alpok alján egy óriási kertben tizennyolc európai nemzet fiai és lányai élnek együtt. Európa minden részéből elhurcolt emberek, volt faji üldözöttek, kényszermunkások, politikai foglyok, hontalanok, – de rajtuk kívül szabaddá lett hivatásos gonosztevők, lappangó német háborús bűnösök, titokzatos módon hivatalos támogatásban részesülő „neofasiszták”, nyugatos magyarok, hajdani észt együttműködők, kelet és nyugat fehérterroristái is. Tovább, amerikai katonák és német polgárok. Mi készül itt? Micsoda áhított új világkonfliktus csíráit ápolják titokzatos kezek? Erre válaszol a regény, melynek főhősei magyarok, bennük határozott társadalmi típusokat rajzolt az író: egy nagyműveltségű, de állásfoglalásában ingadozó tanárt, egy szenvedélyes feketekereskedőt, egy Auschwitzból szabadult árva kisgyereket, egy pesti vagányt, egy tutyi-mutyi kispolgár újpesti szabócskát, s végül, de nem utolsó sorban, egy mozgalmi munkában lebukott kommunista munkást. Sándor Kálmán éles szemmel figyeli és biztos művészettel fejti fel a felszín mögött meghúzódó politikai indítékokat. A Tolvajok Kertje időállóan magaslik ki az élmény regények sorából s a légkör és környezet hitelességén túl, tárgyilagos hűségével elé a társadalmi hitelességet is. Sándor Kálmán mondja új regényéről: „E könyv szereplői képzelt személyek, Grauing-ot az olvasó nem találja meg Bajorország térképén, a társadalmi környezet, a kor, a helyszín s a történelmi személyiségek rajza konkrét történetiségre törekszik. Megírásában személyes élményeimre, írásos dokumentumokra, egykorú újságcikkekre, jegyzőkönyvekre és ellenőrzött szóbeli tanubizonyságokra támaszkodtam; ám, mégis regényt írtam s nem naplót, riportot, vagy történelmi tanulmányt. Regényt, melynek főhőseit: a Nyugatra hurcolt magyarokat céltudatosan magyarokat céltudatosan terjesztett rágalmak és rémhírek igyekeznek elidegeníteni a megújuló, messzi Magyarországtól s annak nehéz építőmunkájától. Hogyan ápolják bizonyos gyarmatosító érdekek képviselői, sőt a lappangó fasisztákat gyámolító hivatalos intézmények már 1945-ben Nyugatnémetországban valami készülő új szörnyűség csíráit? Milyen konfliktusok sarjadtak a kényszerűen együttélő volt magyar deportáltak és nyugatosok között? Kinek jóvoltából élhetetett külön villában a táborokban élő volt elhurcoltak közvetlen szomszédságában a háborús bűnös Horthy Miklós? Ezeknek a kérdésekenk konkrét ábrázolása izgatott a "Tolvajok Kertje” írása közben. Megkíséreltem, hogy adatokkal dokumentált történelmi regényt írjak a jelenkorról."