Tomboló hormonok [antikvár]

A SZIGET A júniusi nap megjelent a keleti égbolton. Sugarai nem fürösztötték a tengerpartot, mert útját állták a hegyek, dombok. A kék égbolton vonulatokban különböző alakú, kisebb-nagyobb, szürkés, fehéres felhők úsztak délről. Közöttük kitárulkozott a végtelen. Paul szokott, reggeli sétájára indult. Végigment a szálloda folyosóján, és a végén kipillantott a nagy üvegfelületen át a tengerre, melyet azon a reggelen a piszkos, szürke tónusú felhők miatt nem lehetett kéknek nevezni. Lenézett. A tengerpart köveit nem látta, mert a sétány bokrai, fái és a hotel strandjának kő mellvédje takarta. Jobbra, távolabb, kékes földnyelv húzódott a tengerbe. A közelebbi földrész tündökölt, rajta a kemping aprócska házai, lakókocsii villantak elő a zöld bozótból. Közvetlenül alatta az étteremből nyíló terasz és a nagy táncplacc terült el, melyet nagyrészt takart az óriásfenyő. Egy szinttel mélyebben a furcsa, nagy cseppre emlékeztető strandmedence terpeszkedett. Körülötte díszkővel kirakott napozórész, amelyet fehér terméskőből épült kerítés zárt le minden oldalról. Körben a háromágú világítótestek nyúladoztak. Lesétált az étterem szintjére. A terasz üres volt. A medence leörül a személyzet egy-két tagja serénykedett. Slaggal mosták a kövezetet. Távolabb gereblyézték a füvet. A reggelnek a nagyvárosban jellegzetes a hangja. Izgatott, energikus emberek sietnek munkába, idegesek, tolakodnak, méltatlankodnak. A szigeten csendes a reggel, nyugodt, megfontolt. Közel a vízhez a tenger apró hullámainak állandó, egyenletes, finom játéka locsogott a sok tízezer évet látott köveken, hozva a titokzatos múlt üzenetét, mint a barokk orgonaműveknél a generálbasszus. Sirályok vijjogása hasított a csöndbe. A hotel körül a civilizáció reggeli zaja hallatszott. Paul leért a porta szintjére. Az önműködő ajtó kinyílt, kilépett a szálló előtti útra. Mélyet szippantott a tiszta, friss levegőből. Szemben támfal húzódott, a belévágott hat lépcsőfokon lehetett a parkoló-szintre érni. Balra indult a fenyők alatt. Ballagott a szállodához tartozó két épület előtt. Ablakaik még többnyire zárva voltak. Jobb kézről a parkoló csatlakozó útja és a teniszpályák következtek. Lesétált a parti sétányra a fenyőligeten átvezető úton. Az óváros felé indult. Megállt. Nekitámaszkodott a korlátnak. Alatta három-négy méter mélységben a tenger mosta sziklák, melyeken időről időre elhaltak a hullámok. Az út lefelé vezetett. Talán ötven méter után balra kis földnyelven étterem hívogatta vendégeit. A sétány tűkanyarral jobbra fordult. Pár lépést tett