Tono-Bungay I-II. [antikvár]

A legtöbb ember ugy él ezen a világon, mintha valamilyen szerepet kellene eljátszania; életének van kezdő, középső és befejező része és ez a három rész egymással összeillik, és megfelel az illető embertipus szabályainak. Lehet róluk úgy beszélni, hogy emilyen vagy amolyan fajta emberek. Az ilyen emberek, a szinházi emberek nyelvén szólva, jellemszinészek, nem többek ennél, de nem is kevesebbek. Meghatározott társadalmi osztályhoz tartoznak, meghatározott helyük van a világon, tudják, mi várható el tőlük és mi az, ami őket megilleti, s életük végén illendő nagyságu sirkövük pontosan tanusitja, mily módon játszották el szerepüket. De van más fajtája is az életnek, azoké, akik nem annyira "élnek", mint inkább "több oldalról megkóstolják az életet". Az embert egyszer megcsapja valami rendkivüli életének utját keresztező erő, kizökkenti a rendes kerékvágásból, megszokott rétegéből, és azontul valami különös, a rendestől eltérő módon tölti élete hátralevő részét, mintegy különféle ételek apró mintadarabjait füzve tarka sorban egymásután. Ez volt az én sorsom is, és ez inditott arra, hogy megirjak valamit, ami olyasféle, mint egy regény. A benyomásoknak különös sora jutott osztályrészemül, és élénk szükségét érzem, hogy ezeket elmondjam.