Törött emlékek [antikvár]

Szundikáltam, amikor az orvosom, dr. Sacks bejött a kórterembe. Nem tudom, mennyi ideig állt az ágyam mellett, de mihelyt érzékeltem a jelenlétét, nyomban felültem. Mosolyogva állt az ágy végénél.A sötét hajú, negyvenes nő mogyoróbarna szemével fürkészőn nézett, és erős, lehengerlő egyéniség volt. A beszélgetéseink alkalmával kénytelen voltam szembesülni mindazokkal a kellemetlen emlékekkel, amelyekkel szerinte muszáj volt. Apró termete ellenére erőteljes jelenlétét mindenki érzékelte a közelében. Minden orvos és nővér azonnal pattant, hogy teljesítse a kéréseit.- Holnap hazamehetsz - közölte közömbös hangon.Mindazok után, hogy Anthony Cabot alagsori lakásának a foglya voltam, ahol láncra verve éheztettek, darabokra törték az önbizalmamat, míg már a könnyeim is elapadtak, és nem maradt erőm sem az imádsághoz, sem a könyörgéshez, és nem akartam mást, csak meghalni, az ember azt gondolhatná, hogy a doktornő szavai boldogsággal töltöttek el.Ám a hazamenetel gondolata majdnem olyan rémületet keltett bennem, mintha Anthony Cabot