Történelem: Kitünő [antikvár]

Engedje meg az Olvasó, necsak a szerzőről és alkotásáról írjak, hanem az ünnepről is, melynek tiszteletére jelenik meg a könyv. 1956 tíz év távlatából is figyelmezteti a világot: a történelem mérlegén könnyűnek találtatnak egyszer a népek, melyek a feledés leplét szeretnék ráborítani századunk legmagasztosabb tettére. Kétes értékű valutáért hőseink vérét árulják, formálni kívánják a világ képét, de abban nem kap színt, fény a kis népek szabadsága, jövőjük értelme. Korunk irodalma száműzte a hősöket, fél, negyed emberek törtek a helyükbe; az erkölcshöz, hazához, tisztességhez, helytálláshoz gúnyt, lekicsinylést akasztott; hősöket glóriába fonó fogalmak elavult kellékké törpültek, felhígultak, színüket váltották. Miért? Korunk önigazolást, magyarázatot keres az eseményekre, emberek, népek tettére, melyek sohasem nyerhetnek igazolást és a magyarázatokból - lelkiismeretfurdalás lesz. Vajudás, haláltusa vergődik a betűk útján. Az emberi méltóság, szabadság eszméjét sötétségbe burkolja a lelki sivárság, a kishitűség, gyávaság, félelem és reménytelenség. A betűk birodalmában győz az erőszak, dicsőség övezi az embertelenséget és lappangva reménykedik a Szabadság, a múltból merítve félve pillant a jövő felé.