Totál Brutál [antikvár]

Részlet a műből: Néha meg szoktam jegyezni az álmaimat. Nem mondom el senkinek, hagyom, hogy a képek dolgozzanak bennem tovább, ahogy nekik tetszik. Szokott lenni egy visszatérő álmom. Egy bazi nagy aranykaput látok a távolban. Be van zárva, és lángol. Rohanok felé, mint az állat. Beszakítom a koponyámmal, dől a vérem, ég a hajam, érzem, hogy elpatkolok, mégis baromi boldog vagyok, mert bejutottam valahova. Megérkeztem odaátra. Nem tudom, hova. Mindegy is talán. Az érzés a lényeges. Ilyenkor mindig felébredek, és jobb az egész napom. Ilyen hülyeségeken múlik...