Tóth Árpád válogatott művei [antikvár]

"Minden, amit bennem emléket mozgat: lírai. Mint egy szelíd varázslót látom őt, sápadt, barna arcát, barna szivarja füstjében... Rokona annak a mesebeli varázslónak, aki halálát érezvén közeledni, még egyszer kitárta legszebb, legcsodálatosabb varázslatát. Fiatal varázsló s mégis öreg és bölcs, mint mind azok, akikhez közel van a halál... Az ő költészetét nemcsak utólagosan színezi a tragikus végzet. A fiatal halál beivódott életébe, gondolataiba, rímeibe. A betegség kiemelte őt profán világunkból, megóvta a harcoktól és tévedésektől. Bölccsé tette, majdnem bodoggá, a hősi megnyugvás költőjévé."