Trader horn [antikvár]

Nagyszerű ez a könyv, több a sava-borsa, mint akármilyen másnak, ami bárhol is található a könyves boltok napszámra való búvásával. A zabolátlan fiatalságnak ezek - a johannesburgi menhelyen rég nem forgatott tollal írt - emlékei, melyek a vadonról szólnak, hasonlóak az "úgynevezett aranyváros" ércéhez (így mondaná Alfred Aloysius Horn), azzal a különbséggel, hogy nemesfém-tartalmuk sokkal nagyobb. Rég nem találkoztam ennyi igaz bölcsességgel, mint amennyi minden fejezet végén felbukkanik. A "vén vándormadár" - a maga idejében bizonyára nevezetes kalandora volt vad világának - olyan fenségesen ír száraz humorával és érdekes mondanivalóival, hogy a fogás, amit feltálal, megcsiklandozza a legfásultabb ínyeket is.Íme, néhány fogás mutatóba:"Az elefánt-vadászat megpezsdíti a vért.""Mi más a költészet, ha nem a babona maradványa?""A quäkerek, asszonyom? Mindig ragaszkodtam az átlagon felülihez.""Néhány merészen vitorlázó hölgyecske.""Az amerikai erkölcsös fajzat, amíg gyilkosságra vagy más hasonlóra nem kerül sor."