Tragikus élet [antikvár]

Részlet: - E szerint nem szeret?... Nem is fog szeretni soha?... E szakad szeliden, de a kétségbeesés kinos érzetével hangzottak el a sötét fenyőfák alatt. - Csalódik, kedves barátom... Nagyon szeretem önt - felelt Lysiane. - "Nagyon szeretem önt"... e frázis kegyetlen hideg gyöngédsége ugy érinti a szenvedélytől lángoló szivet, mint a vizcsepp az izzó ércet. Hosszu, szomoru szünet következett. Egy nagy park fenyvesében történt Normandiában, egy magaslaton, mely a tenger fölött uralkodott. A fasor, a melyben mind a ketten ültek, néhány lépésnyire tőlük tisztásban végződött, a melyen tul egymásba folyt az ég és a viz azur szine.