Trapéz [antikvár]

A LENGÖNYŰJTÓ Az öreg Péter már kiköltözött a cirkusz mellé, holott még a nagy téli üresség uralkodott az épület előtti, fűvel bevetett térségen és hideg, elhagyatott volt az öltözők deszkasora is. Hatalmas bundában mászott elő André zörgetésére. Zúzmarás bajszával fókára emlékeztetett, mely most merült fel téli szállásának sötét vizéből a fenti jégzajlásba. Kulcsait lassan zörgette. — No, öreg, mégiscsak kitavaszodunk? — kérdezte André kezét nyújtva. — Kik vannak odabent? — A Franké úr, meg a fiatalúr — mondta Péter, pipáját kivéve szájából. André elhaladt a néma öltözők között; a boltozott folyosó a zenekari emelvény alatt vezetett el. Mint hidak boltíve alól a messzeség félköre, föltűnt a barna porond, amelynek téli haUgatagságát már lábnyomok mozdították gyűrötté. Karcsú, finom test röpködött odafönt magasan, a kifeszített háló fölött. André előre gyalogolt és körülnézett. A széksorok üresen emelkedtek, a ráj lik borított fehér ponyva alól pedig néhol kilátszott a páholyok piros bársonya. 9|7