Trefusis úr [antikvár]

Részlet a könyvből: Az októberi alkonyatban értelmesarcú, negyven év körüli nő lépett ki szobájából egy ódon angol vidéki ház elsőemeleti folyosójára. Hajának egy tincse arcába hullott, mintha az imént könyv vagy toll fölé görnyedt volna. Egy pillanatra megállt, hogy hátrasimítsa s eközben elgondolkozva - de cseppet sem szentimentálisan - bámult ki a keskeny, magas ablakon át. A nap éppen lenyugvóban volt, de pompáját a ház túlsó oldalára árasztotta: ez az ablak keletre nyílt és ezen az oldalon a keskeny ösvények s a legelők mintegy kijózanodtak a sötétség közeledtére. A hölgy úgy állt ott néhány percig a tágas lépcsőházban, mintha a csend és nyugalom ritka fényűzés lenne számára. Azután egy másik ajtó felé indult, amelyen fehérbetűs felirat jelezte: "6. sz. tanterem." De fentről sugdolózás hallatszott, a hölgy megállt az ajtóban és felfelé kémlelt, a lépcső széles síma korlátja mentén, amely töretlen csigavonalban kötötte össze a ház legfelső részét a legalsóval. fiatal leány hangja hallatszott most felülről: nyilvánvalóan utánzott valakit: - Most vegyük sorra a sebességi gyakorlatokat, hölgyeim!