Trefusis úr [antikvár]

Részlet a könyvből: "Az októberi alkonyatban értelmesarcú, negyven körüli nő lépett ki szobájából egy ódon angol vidéki ház elsőemeleti folyosójára. Hajának egy tincse arcába hullott, mintha az imént könyv vagy toll fölé görnyedt volna. Egy pillanatra megállt, hogy hátrasimítsa s eközben elgondolkozva -de cseppet sem szentimetnálisan - bámult ki a keskeny magas ablakon át. A nap éppen lenyugvóban volt, de pompáját a ház túlsó oldalára árasztotta; ez az ablak keletre nyilt és ezen az oldalon a keskeny ösvények s a legelők mintegy kijózanodtak a sötétség közeledtére. A hölgy úgy állt ott néhány percig a tágas lépcsőházan, mintha a csend és nyugalom ritka fényűzés lenne számára. Azután egy másik ajtó felé indult, amelyen fehérbetűs felirat jelezte: "6. sz. tanterem." De fentről sugdolózás hallatszott, s a hölgy megállt az ajtóban és felfelé kémlelt, a lépcső széles, síma korlátja mentén, amely töretlen csigavonalban kötötte össze a ház legfelső részét a legalsóval. Fiatal leány hangja halaltszott most felülről; nyilvánvalóan utánzott valakit: - Most vegyük sorra a sebességi gyakorlatokat, hölgyeim! - Közvetlenül ezután egy világos vászonruhás leány röpült felfelé az ürben, siklott át a kanyaron lábának egy merész centrifugális rógásával és tünt el az alsó emelet sötétjében. Méltóságteljes zöldruhás lány követte, aki siklás közben lélekzetét is viszafojtotta, végül termetes ifjú hölgy következett feketében, szép barna szemei tágranyíltak és fogai alsóajkába mélyedtek izgalmában. Röpülése kisebbfajta szélvihart támasztott, amely újfent megbolygatta az ajtóban izgatottan várakozó hölgy haját. Végül két könnyed ugrás és egy tompa puffanás jelezte, hogy a három légi utas épségben földszintet ért."