Trieszti gyors [antikvár]

Részlet a könyvből: "Ezerkilencszázharminckilenc június tizenhatodikán este hét órakor Geszty Péter felállt a kényelmes, karos kertiszékből. Mosolyogva az órájára mutatott. - Hét óra, mennem kell. Egy óra mulva indul vonatom, a trieszti gyors. Kellmes nyári alkonyat volt, a nap már rézsútosan pásztázott és olyan mélységes volt a csend, hogy hallani lehetett. Péterrel szemben egy asszony ült. Mosolyogva a kezét nyujtotta. - Kedves, hogy ez a napját nekem adta. - Kérem, ne szégyenítsen meg! Az asszony mosolyogva nézte kipirult arcát. - Olyan nehéz elhinni, hogy maga már túl van a negyvenen! A férfi szeme megcsillant. - Igazán? - Kívánok két nagyon boldog hetet magának. Egymás mellett mentek le a villa lépcsőin a kapu felé, a távolban Budapest párázott, a Dunát látták messze a lábaik alatt, amint csillogott a lenyugvó nap fényében. - Remélem, Péter, nemcsak boldog két hete lesz, hanem hasznos is. Felszed egy sereg benyomást, egy sereg érdekes embert és ebből a két hétből őszre megszületik Geszty Péter új regénye, vagy színdarabja."