Trieszti gyors [antikvár]

Részlet: Június tizenhatodikán este hét órakor Geszty Péter felállt a kényelmes, karos kertiszékből. Mosolyogva az órájára mutatott. - Hét óra, mennem kell. Egy óra mulva indul a vonatom, a trieszti gyors. Kellemes nyári alkonyat volt, a nap már rézsútosan pásztázott és olyan mélységes volt a csend, hogy hallani lehetett. Péterrel szemben egy asszony ült. Mosolyogva a kezét nyujtotta. - Kedves volt, hogy ezt a napját nekem adta. Kívánok két nagyon boldog hetet magának. Egymás mellett mentek le a villa lépcsőin a kapu felé, a távolban Budapest párázott, a Dunát látták messze a lábaik alatt, amint csillogott a lenyugvó nap fényében.