Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
"Chapelle nem bánta, nem szégyellte, nem is haragudott, hogy a családja egyhangúan kiközösítette. Furcsa ember volt, közönyös maradt az ilyen kellemetlenségek iránt. Nem tudott sem szégyenkezni, sem haragudni.
Idősebb leányát, Shebant a kenti Brynne-ék vették magukhoz.
Azt se bánta, hogy így elveszíti Shebat, pedig ez mindinkább hasonlított kedves, hűvös és józaneszű feleségéhez. Lánya még fiatal volt és máris élő szemrehányássá lett az ő elpocsékolt napjaiért, becstelenséggel határos gondolatlanságáért, tékozló szívéért, egész felelőtlenségéért. Sheba is Brynne-vér volt, mint elhúnyt felesége, akinek kevéske pénze most visszakerült a családnak ehhez az ágához. Brinne-ék meg akarták Shebat vele szembe védeni.
Chapelle szándékosan soha nem okozott bajt senkinek, mégis arról beszéltek, hogy a kislányt meg kell védeni vele szemben, mint valami vadállattal szemben, - mert őt annak tartották. Pedig csak kedves, vidám, jóképű, jólnevelt fickó volt és nem érdemelte meg a vadállat elnevezést.
- Teljesen lemondasz Shebaról? - kérdezte a tiszteletreméltó Brynne Johnné."