Társbérlet [antikvár]

Huszonhét éves Zsófia, a Társbérlet hősnője, mikor meghal az anyja. Öngyilkos lett? Nem akar ezen gondolkodni, szabadulni akar anyjának még az emlékétől is, ő másképpen élhessen, mint az. Ésszerűen, rendezetten. Jó alkalomnak mutatkozik élete rendezésére, hogy Pestre költöznek az apjával; elmehet a kisvárosból, ahol egy gépkönyvelésben dolgozott, el a kisváros környéki faluból, ahol laktak. Pesten sokkal jobb lesz, Pesten, egy olyan nagy városban jobbak, okosabbak az emberek. Nem figyelik egymás minden moccanását, nem tételeznek fel eleve rosszat - Homályos Bűnt - a másikról. Ott majd kézbe vehet sorsát. Nem szegi kedvét, hogy a lakás, melyhez az apja meglehetősen csavaros módon jutott, hármas társbérlet. Az egyik társbérlő, egy festőnő különösen vonzza: egy művész! Változást hoz új munkahelye: itt már nem számokat, "betápláló" gépkönyvelő, de önállóan intézkedik. Mégis talán a legnagyobb élménye: találkozása a szerelemmel - szerelemmel az első látásra. Hogyan kell viselkedni? Mi mit jelent? Minek alapján találhatnak egymásra az emberek? - ezekre a kérdésekre keresi megváltozott helyzetében a választ. Nádudvari Anna regényében korunk egyik nagy témájáról írt: hogyan lehet élni, megmaradni, előrejutni egy hamuszürke sors szorításában.