Történt valami? / Pillanatképek villanófényben [antikvár]

Fele sem igaz regény-féle felnőtteknek Ez a regény látszólag egy depresszió története. Elszenvedője a hozzá vezető okok szálait igyekszik felfejteni élete sűrű szövetéből. Voltaképp azonban sokkal többről szól. Mindenekelőtt a szerelemről, nő és férfi alig-alig befolyásolható kölcsönös vonzalmáról. Arról a kisugárzásról, mely szerző véleménye szerint talán a legerősebb emberi érzés, erősebb, mint a hazaszeretet, a hűség, az életre szóló barátság, az önfeláldozás, talán még a hitnél is súlyosabb. Orfeusz és Euridiké története szerint győzedelmeskedik még a halálon is. Olykor-olykor. Minden korok emberének a legtöbb gondot szerelmes ösztönének és kínokkal kikovácsolt erkölcsi világának, törvényeinek, tiltásainak ütközése okozta. A szerző jóslata szerint valószínűleg jó sok fejtörést fog okozni a jövőben is. Szó esik még álmokról és ezek megfejtéséről. Vajon hazudnak-e? Az álmok bizonyosan nem, megfejtőjüktől azonban kitelik. Helyet kap a témák között hivatás és divat, éppígy szexualitás és aszkézis. Terítékre kerül egy piciny adag politika, éppen csak annyi, amennyi fűszer kell nem túl zamatos ételekhez is, hogy ne legyenek ízetlenek. A rendszerváltást követő politikából garantáltan csak csipetnyi kerül az asztalra, mert ez a kevés is képes időnként élvezhetetlenné tenni táplálékunkat. A Nyájas Olvasó látni fogja - amennyiben elolvassa-, miként változik a világ úgy, hogy közben lényegét tekintve ugyanaz marad. Hogyan képes erre? Végezetül ha sikerül, megtapasztalhatjuk, hogy a depresszió valójában azért van, hogy utána annál nagyobbat ugorhassunk, alkotóképességünk fokozódásának (fickósság?) eredményeképpen. Ezt több tudós is hangoztatja. Feltéve, ha túléljük. Ha meg nem, akkor nem kell ugrálnunk. PILLANATKÉPEK VILLANÓFÉNYBEN Arcképvázlatok, sorsok, élethelyzetek Bepillantás csaknem száz arcképvázlatba, élethelyzetbe. Az orvosi vizsgálat villanófényében mindig felvillannak máskor sötétben, észrevétlenül meghúzódó jelenségek: szavakban megbújó, akaratlanul félrecsúszó hangzások, szavak elvétése, furcsa gesztikulálások, testtartások, sajátos arcjáték, mimika, szemjáték, egyes izomcsoportok első megközelítésben érthetetlennek látszó tónus-fokozódásai, egy-egy látszólag céltalan mozdulat. Ezeket összefoglaló névvel metakommunikációnak nevezzük. Valamit közöl a beteg. Jó lenne megérteni. Egy pillanat töredéke, és eltűnnek a lélek iszonytató mélységeiben. Tovább rejtőzködnek. Csillagrendszerek közepében megbújó, iszonyatos energiákat összegyűjtő fekete lyukakhoz hasonlatosan mindent magukba szívnak a lélek sötét zugai is, és nem engednek semmit a felszínre kerülni elnyelt tartalmukból. Mégis, időközönként energia és anyag-csomagokat löknek a felszínre - vigyázat, nem ezeket nevezzük Bokros-csomagoknak!! -, és ebből a csillagász - miként az orvos is a metakommunikáció révén - felismerheti tartalmukat, összetételüket. Ezeket az ismereteket az orvos felhasználja gyógyítása során. Vajon mit kezd a csillagász, a részecske - fizikus és más szakember fekete lyukak "metakommunikációjával"?