Táruló égbolt I-II. [antikvár]

Mint ​egy pompás keleti szőnyeg mintázata, olyan gazdag és változatos ez a színesen kavargó történelmi regény. A Táruló égbolt majd száz év története; 1453-ban indul, mikor a törökök beveszik Konstantinápolyt, és a XVI. század közepén, a németországi parasztháborúk leverésével ér véget. Egy nagy kor erényekben és bűnökben kimagasló alakjai elevenednek meg a sorokban, egy rendkivüli évszázad törekvései; roppant távlatokat jár be az olvasó, mire e széles ívű regény utolsó lapjához ér. Kovai mesteri biztonsággal rendezi a könnyedén illeszkedő részletek laza képsorait, mintegy varázsintésre kél életre nála a történelem. Lorenzo Medici, a nagy reneszánsz fejedelem firenzei palotájában kiváló tudósokkal, művészekkel, filozófusokkal találkozunk, megismerjük a Borgiák viselt dolgait, a világias egyházfők fényűző élete ellen dörgő Savonarolát, s Luther Márton életét, a bölcsőtől a koporsóig. Kolumbusz Kristóffal először a portugál király udvarában találkozunk, hogy aztán a spanyol Izabella királynő trónja előtt lássuk viszont, s végigkísérhessük – őt is és a többi merész conquistadort – a nagy földrajzi felfedezések kockázatos és véres kalandjain. Angliában erre az időre esik VIII. Henrik uralkodása. Az ő élete is hálás téma a regényes feldolgozásra. A kötet Magyarországon játszódó fejezetei két nevezetes eseményről közvetítenek képeket: a Dózsa-féle parasztfelkelésről és egyik emlékezetes nemzeti gyászunkról, a mohácsi vészről.