Tselkas/Egy bűntett [antikvár]

Részlet: A kikötőben fölverődött por egészen elsötétítette a déli mennyboltozat azúrját, a mely borús, bágyadt szint váltott; mint valami vékony, szürke fátyolon át, ugy tekintett a forró nap a zöld tengerre. Arczulatát nem vethette vissza a viz tükre, a melyeket evezőcsapások, csavargőzösök, hegyes orrú kis török hajók és más vitorlások szeldeltek, a melyek a szük kikötőből minden irányban indultak utjukra. A kikötőben a gránittal határolt szabad hullámok átcsapva a parthoz nyomult óriási terheken, a jármüvek fedélzetén, a parthoz ütődveverődve és mormolva, piszkos tajtékot szórtak. A horgonyok lánczainak csörrenése, az összekapcsolt tehervonatok dübörgése, a kövezetre hulló vaslemezek érczszerü zörgése, a fa tompa zaja, a melyen a gőzösök majd metszőn éles, majd tompa füttye hasit át, valamint a teherhordók, a matrózok és vámtisztek kiáltozása: mindeme hangok a munka terhes napi süketitő szimfoniájára folytak össze és ott lebegtek a kikötő levegőjében, mintha félnének feljebb szállni vagy összeolvadni vele. És folyton uj és ujabb hullámok csaptak feléjük a földről, majd tompa dörgő, mindent megrázó hanghullámok, majd éles, metsző hangok hasitották át a poros levegőt.