Tudom, ki vagy [antikvár]

PROLÓGUS Heidi megajándékozott egy fiúgyermekkel, én pedig megöltem őt. Milyen szerencsések azok, akik abból tanulhatnak, hogy szerencsésen megúsznak valamit! Irigylem azokat a szerencsés flötásokat. - Ma este ne igyál! Szeretném, ha belém ültetnél még egy babácskát - suttogta a feleségem, mialatt a keze a lábam tövéhez siklott az asztal alatt, amely körül tizenkét családtag és barát ült. Heidi a kedvenc omahai vendéglőmben foglalt különtermet erre a különleges napra. És én egészen addig mit sem sejtettem az egészről, mígnem a társaság meglepetést kiáltott. Kimondhatatlanul szerettem Heidit. - Na és a születésnaposnak? — kérdezte a barna hajú pincérnő, és rám kacsintott, készenlétbe helyezve a tollat a pincértömbje fölött. - Whisky megteszi. Heidi a homlokát ráncolta, mire megragadtam a kezét, és magamhoz húztam, hogy érezze az erekciómat. - Gond nélkül teljesítem a kívánságodat. - Majd meglátjuk. - Kurta válasza nem volt túl biztató. Q