Tükördarabok [antikvár]

Részlet a könyvből:Henrik angyalaOly jól beburkoltam magam köpenyegembe, a mint csak lehetett, és mégis fáztam. Nem akarom szegény öreg barátomat rágalmazni, ő nem volt hibás. Melegített, a mint csak egy tizenhét évig szolgált posztó köpönyeg melegítni képes, de az elemek részegek voltak, s mindenféle őrjöngő csínyt elkövettek, csakhogy kétségbeejtsék az embereket. A neki-féktelenedett szél jajgatva, bőgve, ujjongva süvített végig az utczákon. A czímtáblákat lekapdosta a falakról, valamennyi borbélytányérnak kitekerte a nyakát, az embereket czibálta, ránczigálta, pofozta, s a havat és jégdarabokat tele marokkal dobálta szemeik közé. Egynémelyt meg torkon ragadt, földhez vert, s kiragadván fejéből kalapját, hahotázva üvöltött tovább a szűk sikátoron.Így jártam én is, s ha egy jószívű boltőr véletlenül kalapomra nem tapod, hajadon fővel kellett volna haza mennem. Pedig még jó messze van, el van legalább is jó félórára.