Tükörjáték [antikvár]

Részlet: "Minta tejpárna szállna alá, kékesen derengő. Sefcsikék házteteje foghíjasan mered a ködbe. A harmadik emeletről morzsás abroszt ráznak, csak a lengést hallani. A fehérség elnyeli a színeket. - Micsoda köd -lehel a levegőbe Bándi. . Még fél órát tart, aztán felszáll... Az Északi-sark viszont mindig ilyen, éjjel is. Ott nincs árnyék... Hová megyünk? Sefcsik nem felel. - Ott nincs is szükség árnyékra - mélázik tovább Bándi. - Ha ilyen sűrű fehér a köd, ugyanúgy megbújhat benne az ember, mint az árnyékban... Sefcsik kipróbálja, hogy látható-e a lehelete, aztán fele: - Gőzfürdőbe megyünk. A Dembinszky utca végtelen. Száraz falevelek zörögnek a cipőtalp alatt. Ez már a Liget. Sefcsik futásnak ered, Bándi lihegve éri utol: -Hova rohansz? - Oda kell érnünk... mielőtt felszáll... - a tejtengerbe böki kesztyűs ujját. -Miért? -Hogy láthatatlanok legyünk, te marha!... - köhög, aztán szélesen mosolyog, sápadt arca elgömbölyödik. - Be a gőzbe, majdnem a paplan alól, érted? Még nem látott senki..."