Tükörkép [antikvár]

Részlet a könyvből: DRUFFORD Ezernyolcszázhetvenöt nyarán, tizennyolc esztendős koromban fordultam meg először vidéki kastélyban. Apám háza ugyan, a kenti Druffordban, ezidőtájt maga is meglehetősen vidékiesen festett, - nővérem, Ethel véleménye szerint túlságosan is vidékiesen : a «kastély» szót tehát azért használom, hogy jobban érzékeltessem az ellentétet a mi kényelmes druffordi otthonunk, meg Trobey-ék lakának - Ethel szavával - «stílusa» közütt. «Valódi kastélyuk van, - mondogatta, - mérföldekre a Singstree-i állomástól. Fasor vezet hozzájuk s az útról természetesen nem látni a házat». Nem nagyon értettem, miért akar bevezetni ilyen fényes környezetbe Ethel meg Richárd, a bátyám. Tudtam : esetlen vagyok és szórakozott ; Ethel éppen eleget hányta a szememre! Úgy vélte, bármilyen értelmes vagyok, végülis mulatságos fickó lesz belőlem és semmire nem viszem, ha továbbra is kitartok amellett, hogy ne nézzek a lábam elé s ne arra feleljek, amit kérdeznek tőlem. De azért mégis közbenjárt értem Pug Trobey-nél ez évben s így neki köszönhettem, hogy Mrs. Trobey kitüntetett meghívásával. - Nigelnek nagyon jót tesz, ha társaságba kerül! - jegyezte meg nővérem.