Túl a nagy vizeken [antikvár]

Részlet a könyvből: Pont dél volt, mikor vízbe hajították az utolsó hurkos kötelet, mely a Slavoniát a nyílt tengerre való kifordulásánál még a magyar szárazföldhöz kötötte. Nagyot loccsant a kötél, aztán sebesen úszott a Slavonia felé, ahová izmos matrózkezek húzgálták föl és rakták össze szépen kerek rétesalakba. Eldurrant a delet jelző ágyú is. A Karszt sziklái riadozva verték vissza a hangot. A fölrebbent halászmadarak sivítva kerengtek a toronymagas árbocok körül, ahol büszkén csapkodott közöttük az Egyesült Államok negyvenhatcsillagos lobogója. Ez mutatta azt, hová indul most a Slavonia. A karfákon zsebkendőt lengetve, könnyeit törölgetve szorongott vagy 700 ember - no ezek meg azt mutatták, hogy kiknek a múltja loccsant a vízbe az utolsó kötélhurokkal és kiknek a jövője úszik a Slavoniával a csillagos lobogó új világa felé. Fiume összes tornyaiban Ave Mariát zúgtak a harangok. Oly ünnepélyes volt e perc, mintha a magyar haza küldené utolsó búcsúszavát messze idegenbe induló gyermekeinek . . .