Túl élő [antikvár]

Részlet a műből: "A ház, amit szülőháznak nevezek, mert jó, ha van ilyen az ember életében, se a születésem, se a szüleim háza nem volt. De még a nagyszüleimé sem, hiába, hogy valahányan ugyanott éltünk, a Gábor utcában. A ház a keresztapámé volt, ő vette a bányától, amikor végre kicsit rendeződtek a dolgok a sok történelmi hercehurca, a kitelepítés, az apja börtönbüntetése és halála után, és amikor számára is véget / értek a föld alatti, bányamélyben töltött évek. Es a ház megüresedett, mert keresztapám a keresztanyámmal, aki apám nővére volt, elköltözött Pestre. Nagyapámék, akik a háborút követő évben érkeztek Pécsre úgy, hogy sosem jártak ebben a városban, ekkor végre maguk mögött hagyhatták az akkor ideiglenesen a rendelkezésükre bocsátott intézeti lakást, és átköltözhettek a sajátjukba - ami a vejüké volt. Házasságkötésük után a fiatalok itt kaptak egy szobát, vagyis anyám beköltözött abba a helyiségbe, ahol apám addig is lakott. Udvari szoba volt, és igaz, hogy nagy ablakos, de olyan hosszú és mély, hogy az ablak térségét leszámítva mindig félhomály uralkodott benne. 7"