Túl napnyugat - innen Kelet [antikvár]

Részlet: Történetek a szoboszlói strandról Túl jó dolguk van az uraknak fenn a községházán. Ha néha-néha rájuk nyitja valaki az ajtót (amit takaros ember csak a legvégső esetben cselekszik), akkor kikérdezik, kivallatják a folyamodót pipaszó mellett, aztán beiktatják, azután kiiktatják, mindezek után pedig... hazaküldik szépen. Otthon aztán várhat szegény, amíg a köd leszáll, ők maguk meg megint elnyújtóznak az íróasztalon, mint a kabai kutya a garádján. Akinek pedig nincs dolga, kapható az minden éretlenségre. Ennek okáért lehet az urakat a kinyesőhöz is hasonlítani, mert nincs azoknak nyugtok soha. Mindig izegnek-mozognak, matatnak össze-vissza és mindíg olyasmi jut eszükbe, amire még idáig senki se gondolt.