Túlélési kézikönyv elvált anyáknak újból [antikvár]

Volt pár órám két megbeszélés között, nem tudtam máshogy agyoncsapni az időt, elmentem hát moziba. Fáradt voltam, azt éreztem, pontosan úgy nézhetek ki, mint a saját nagyanyám, noha évekkel álltam a nyugdíjkorhatár előtt. A pénztáros rám nézett, és megkérdezte: - Teljes árú vagy kedvezményes jegyet kér? - Miért? Milyen kedvezmény van? - Nyugdíjas. Hát itt tartunk! Ráadásul egy barátom nemrégiben figyelmeztetett, hogy ha a közeljövőben szakácskönyvet vagy szexről szólót akarnék írni, akkor ez utóbbival kezdjem, mert lassan kihullik az emlékezetemből mindaz, ami a mű létrehozásához kell. Ott toporogtam hát a mozi pénztára előtt, ahol nyugdíjasnak néztek. Ideje lenne komolyan vennem a figyelmeztetéseket - gondoltam hiszen hasonló már történt velem korábban is. Lifttel jöttem le a budai várból, ahol a kijáratnál egy automata állt, amelybe pénzt kellett bedobni ahhoz, hogy kijusson az ember. Én azonban nem tudtam, hogy milyen érme kéne bele, így megkérdeztem az előttem haladó férfit, aki így válaszolt: - Százast kell, de a hetven éven felülieknek ingyenes. Ráadásul korábban egy turkálóban találtam egy nagyon jó nadrágot, ami összeért a hasamon, így nagyon boldog voltam. Hordtam is vagy két évig, de akkorra már teljesen